Ő most nem új gép, nagyon nem az; Epox VIA KT333 chipsetes alaplap, AMD AthlonXP 2000+, nVidia Geforce Ti200. Épp csak nem működik.
Először összeomlott a winfos. Aztán még egyszer, sőt néha magától újraindult. Aztán néha nem indult be a gép, néhányszor meg kellett nyomni a power gombot. Aztán már akkor sem ha teljesen áramtalanították és újra bekapcsolták. Ha megnézte volna a gazdája a BIOSban a mért feszültségeket, feltűnhetett volna, hogy bőven nagyobbak voltak a kilengések a még eltűrt 5%-tól.
Elszálltak az alaplapi kondenzátorok benne.
Mostanra már nyílt titok, mi okozza ezt a problémát. 2002 körül a Rubycon kondenzátorgyártó cégnél új formulával kísérleteztek a nagykapacitású kondenzátorok elektrolitjához. (Ez a 470uF feletti kapacitást jelenti - az alaplapon a processzor tápáramköreiben 2200uF-esek vannak) Egy vegyész, akit elbocsátottak, később munkát talált egy kínai kondenzátorgyártónál, a Luminous Town Electricnél.
Hogy vágódjunk be az új munkahelyen? A formulával, amivel a vegyész évekig kísérlezetett - vagyis éveket lehet megspórolni az új cégnek, gyorsan piacra lehet dobni a kis méretű, de nagy kapacitású kondenzátorokat, bennük ezzel a spéci elektrolittal.
Egyetlen aprósággal volt csak gond. A formula még nem volt kész. Az eredményt ismerjük. 4000 órányi folyamatos üzemre tervezett kondenzátorok, amelyek ennek a felét is nehezen érték el. Vagy, ha hihetünk az intelnek (bizony-bizony, a nagyok is bekapták) - 250 órát. A formulából hiányzott egy nem is bonyolult gázlekötő vegyület, ami nélkül a töltést kapott kondenzátor elektrolitja hidrogénbuborékokat fejleszt. Ezektől nő a nyomás a kondenzátor hengerében, aztán vagy alul (kinyomja a gumi szigetelőt) vagy felül (szétnyílik az előre sajtolt 'szelep') kifújja túlnyomás alatt a hidrogéngőzt - és az elektrolit egy részét. Innentől kezdve napok, legfeljebb hetek kérdése, hogy egy 2200uF-es kondenzátor akár 200uF-ossá romoljon.
Egy pár kép az áldozatról:
Távolról látható volt, hogy nagy a baj. Mintha lenne valami maszat a kondikon, nem?
A sárgás nyomot az elektrolit hagyja, ahogy a tetőbe sajtolt szelepen át elszivárog.
Ezeknek is annyi.
Egy jó kép a problémáról. *PUKK-pfff*
Nem csak a CPU táp kondijai haltak meg, ezek a 470uF-osak is, amik a portok tápját simították. Egy darabig...
Rossz sejtéseim támadtak a tápegység JNC márkáját megpillantva, gondoltam nézzünk bele, ártani nem árthat. Valami furcsaság? Ott az 5V kimenet tájékán?
Azta! Ennek pedig biztos volt hangja, de nem vették észre. Csere. Táp megy.
A beteg kondik márkái (a felsorolás közel sem teljes): Choyo, Tayeh, JunFu, Canicon, HEC, Fuhhiyu, Supacon, KZG... ezekkel találkoztam eddig.
A hiba biztos jele még kipukkadás előtt: a kondik teteje inkább homorú, vagy sima kellene, hogy legyen, a hiba előjele a picit dudorodó konditető. A gond az, hogy ezeket a kondikat nemcsak alaplapokra szerelték, hanem hálózati eszközökbe (T-Online ADSL modemek jellemzően emiatt döglenek meg), mint már mondtam nevesebb gyártók is beleestek a csapdába, az első generációs iMac G5-ösökből is volt egy 'halálraítélt' széria.
Pár megfontolandó dolog, ha így járt az ember:
Így néz ki az újrakondizott, portalanított alaplap. Nagy szerencséje volt, hogy nem 'lefele' nyíltak ki a kondik. Az alaplapon hiába van lakkbevonat, elég agresszív anyag az elektrolit, szétszedi a fóliát.
A CPU tápstabilizátorai kicserélve. Még 5 év.
Ennek a masinának nagy szerencséje volt, megúszta minden alkatrész, még a memóriamodulok is, pedig azok nagyon érzékenyek a feszültségingadozásra. Szépen működik azóta is.
ToCsa, 2007.05.07